Szex műtét után? Igen, lehet újra felszabadult az intimitás

Amennyiben egy nőgyógyászati vagy medence környéki műtétre kerül sor, a figyelem legtöbbször a fizikai gyógyulásra irányul.

Pedig legalább ilyen fontos lenne beszélni arról is, mi történik ezután a testtel, az intimitással, a mozgással, a szexualitással. Sokan úgy érzik, ezek a témák tabunak számítanak, mégis komolyan befolyásolják az életminőséget.

Erről pedig azért is muszáj beszélni, mert a gyógyulás része, hogy a nők újra jól érezzék magukat a testükben.

A test változik: és ez hat a szexre is

Minden beavatkozás, amely a medence tájékát érinti, hatással lehet a szexuális működésre is. Ez vonatkozhat például az inkontinencia miatti műtétekre, a méhsüllyedés helyreállítására vagy más rekonstrukciós beavatkozásokra. Az ilyen műtétek nemcsak a szerkezetet érintik, hanem az idegek, izmok, szövetek érzékeny egyensúlyát is.

Ezért is fordulhat elő, hogy a vágy, az izgalom, a hüvelyi nedvesedés vagy az orgazmus megélése megváltozik.

Van, akinek fájdalmasabbá válik az együttlét, míg mások épp azt tapasztalják, hogy a műtét után, az inkontinencia megszűnésével felszabadultabban tudnak jelen lenni az intimitásban.

Egyes kutatások szerint azok a nők, akiknél sikeres volt a stressz-inkontinencia kezelése, később jobb szexuális élményről számolnak be.

Nemcsak a test gyógyul, hanem a lélek is

Az orvosi beavatkozás sokszor csak az első lépés. A valódi felépüléshez hozzátartozik az is, hogy egy nő újra merje használni a testét.

Ez különösen igaz akkor, ha a műtét előtti időszakban fájdalmas volt az együttlét vagy szorongás övezte az intimitást. Ilyenkor a félelmek újra előjöhetnek, és gátolhatják a felszabadultságot.

A pszichés támogatás – legyen az egy empatikus orvos, egy szexuálterapeuta vagy párkapcsolati tanácsadó – sokat segíthet abban, hogy ezeket a gátakat fokozatosan le lehessen bontani.

A fájdalom nem természetes velejárója az együttlétnek

Gyakori tévhit, hogy a műtét után „el kell fogadni”, ha az együttlét kellemetlen vagy fájdalmas. Az orvosi nyelvben ezt dyspareuniának hívják, és bár sok nőt érint, még mindig ritkán kerül szóba. Pedig a fájdalom hátterében lehet izomfeszülés, hegesedés, hüvelyi szűkület vagy akár pszichés eredetű blokk is.

Ha ezek a panaszok tartósan fennállnak, érdemes felkeresni egy medencefenék-terapeutát vagy női fizioterapeutát. A cél nemcsak a fájdalom csökkentése, hanem az, hogy újra élvezetes legyen a szex – anélkül, hogy félelemmel vagy kellemetlen érzésekkel járna.

A mozgás gyógyít – de nem mindegy, hogyan

A műtét utáni regenerációban kulcsszerepet kap a mozgás. A speciális, kifejezetten a medencefenék izmaira irányuló tréning nemcsak az inkontinencia csökkentésében segít, hanem a szexuális funkciókat is támogatja.

Ez voltaképpen célzott gyakorlatok sora, amelyet sok esetben úgynevezett biofeedback eszközökkel vagy manuális terápiával egészítenek ki. (A kezelés során olyan visszajelző eszközöket is használnak, amelyek segítenek megtanulni, hogyan lehet tudatosan mozgatni ezeket az izmokat. Ezt nevezik biofeedbacknek.)

Ezek a gyakorlatok fejlesztik az izmok tudatos kontrollját, javítják a vérkeringést és segítenek abban, hogy a hüvely területe újra rugalmas és fájdalommentes legyen. Nem kell attól tartani, hogy túl megerőltető – a legtöbb esetben már napi 10-15 perces gyakorlás is látványos javulást hozhat.

Nem vagy egyedül – a párkapcsolat is részese a gyógyulásnak

A műtét utáni időszakban gyakran alakul ki feszültség a párkapcsolatban is. Nemcsak a testi változások, hanem az érzelmi távolság vagy a bizonytalanság miatt is. Sok nő attól tart, hogy megváltozott teste miatt másképp fog rá nézni a párja, vagy fél attól, hogy újra közeledni kell.

Ezért is fontos, hogy ne csak a testtel, hanem az érzésekkel is foglalkozzunk. Egy szexuálpszichológus vagy párterapeuta segíthet abban, hogy ezeket a kérdéseket ne szégyenkezve, hanem elfogadó légkörben lehessen megbeszélni.

A nyílt kommunikáció gyakran már önmagában csökkenti a szorongást és közelebb hozza a partnereket egymáshoz.

Nincs tabu, csak ki nem mondott kérdés

A női test működése nem áll meg a műtőasztalon. Az intimitás, a szexualitás, az örömre való képesség mind ugyanolyan fontosak, mint az, hogy elmúlt-e a fájdalom vagy megszűnt-e az inkontinencia. Ezekről beszélni nem gyengeség, hanem épp ellenkezőleg: bátorság és öngondoskodás.

Aki pedig beszél róla, nemcsak magának segít, hanem másoknak is, akik talán még nem mertek kérdezni. Mert igenis jogunk van jól lenni – testileg, lelkileg és szexuálisan is.