Szerencsejáték-függőség: amikor a játék már nem játék

Vannak szokások, amelyekkel kikapcsolódunk, és vannak olyanok is, amelyek fokozatosan átveszik az irányítást az életünk felett. A szerencsejáték függőség tipikusan az utóbbi kategóriába tartozik – és sokáig nem is vesszük észre, hogy már nem mi irányítjuk a helyzetet, hanem a kényszer hajt minket újra és újra a gépekhez, a lottóhoz, a sportfogadáshoz vagy az online kaszinókhoz.

A probléma súlyát sokszor az is növeli, hogy a környezet eleinte nem érzékeli a változást. 

Hiszen, ahogyan mondják, „csak néha” játszik, „csak kis pénzben”, „csak lazításképp”. Aztán ahogy telnek a hetek és hónapok, észrevesszük, hogy nem tudunk úgy elmenni egy nyerőgép mellett, hogy ne állnánk meg. Vagy azon kapjuk magunkat, hogy már a fizetés napján fogadunk – csak egy kicsit. 

A határvonal lassan, de biztosan elmosódik, és végül már nem a játékot élvezzük, hanem a feszültséget, ami a következő tét előtt felgyülemlik bennünk.

A szerencsejáték függőség nem a pénzről szól – hanem a kontroll elvesztéséről

Amikor a szerencsejáték függőség kezelése szóba kerül, gyakran felmerül az a tévhit, hogy ez pusztán anyagi kérdés. Pedig a háttér sokkal mélyebb. Szerencsejáték-függőként a tét nem csak forintokban mérhető, hanem időben, kapcsolatokban, lelki energiában. 

Nem azért játszunk újra és újra, mert mindig nyerni akarunk – hanem mert már nem tudunk nem játszani.

A függőség hátterében gyakran kompenzációs minták állnak. Valami hiányzik az életünkből – legyen az izgalom, elismerés, kontrollélmény vagy egyszerűen csak a feszültség oldásának képessége –, és ezt a játék ideig-óráig pótolja. 

Ráadásul a veszteség nem mindig azonnali. A kezdeti kisebb nyeremények megerősítenek minket, beindítják az úgynevezett jutalmazó rendszert – az agyban felszabaduló dopamin pedig pontosan ugyanúgy működik, mint egy drog esetében.

A nehézség akkor kezdődik igazán, hogy amikor már látjuk, hogy probléma van, gyakran szégyelljük. 

Titkoljuk a család előtt, hazudunk magunknak is, hogy „ez csak átmeneti”, „majd megállok”. 

Csakhogy a kontrollvesztés nem akarattal működik. Ha így működne, sokkal kevesebb szerencsejáték-függő lenne a világon.

Mi történik, ha nem kezeljük időben a szerencsejáték-függőséget?

Amikor a szerencsejáték függőség kezelése elmarad, a következmények előbb-utóbb megjelennek; és nem csak anyagi szinten. 

Megromlik a kapcsolatunk a családdal, kialakul a bizalmatlanság, feszültség lesz az otthon légkörében. Gyakran előfordul, hogy a játékban elköltött pénz eltitkolása miatt hazugságspirálba kerülünk, és emiatt még inkább elszigetelődünk.

A függőség azonban nem csak a külvilágban pusztít; belül is rombol. 

Csökken az önértékelés, egyre erősebb lesz a bűntudat, gyakran társul mellé szorongás, depresszív hangulat vagy akár indulatkezelési nehézségek. Sokan ilyenkor nem mernek segítséget kérni, mert úgy érzik, ez a „legszégyenteljesebb” fajta függőség – hiszen „csak játszani akartak”. Csakhogy éppen ez a játszma válik idővel önmagunk ellen fordított játszmává.

Mindezek fényében talán furcsán hangzik, de van remény, sőt!

Az első lépés az, hogy nevén nevezzük, amivel küzdünk. Ha felismerjük, hogy már nem szórakozásról van szó, hanem kényszerről, akkor elkezdhetünk azon dolgozni, hogy visszavegyük az irányítást. 

A függőség kezelhető – nem egyik napról a másikra, de kitartó munkával és megfelelő támogatással igenis lehetséges új alapokra helyezni az életünket.

Hogyan néz ki a szerencsejáték-függőség kezelése a gyakorlatban?

A szerencsejáték függőség kezelése több szinten zajlik – és minél korábban kezdjük el, annál könnyebb elkerülni a mélyebb következményeket. 

Az első és legfontosabb lépés az őszinteség, méghozzá önmagunkkal szemben. Mert amíg azt mondogatjuk, hogy „ez még nem olyan komoly”, „tudom kezelni”, addig nem tudunk valódi változást elérni. A felismerés fájdalmas, de nélkülözhetetlen.

A pszichológiai támogatás ebben a folyamatban nem azt jelenti, hogy valaki „megmondja a tutit”. Sokkal inkább arról, hogy együtt feltérképezzük azt, miért vált fontossá számunkra a játék. Mit pótol? Mit old? Milyen szükségletet elégít ki? Milyen élethelyzetben alakult ki? És legfőképp: milyen más lehetőségek léteznek a belső feszültség kezelésére?

A kognitív viselkedésterápia például segít abban, hogy felismerjük azokat a gondolati mintákat, amelyek újra és újra visszaterelnek a játékba. 

Ilyen lehet például a „ha már vesztettem, legalább visszanyerem” – amit az angol szakirodalom chasing behaviournek, vagyis a veszteség hajszolásának nevez. Ezek a torzított logikák fenntartják a körforgást, és csak akkor lehet kilépni belőlük, ha tudatosan új szemléletet építünk helyettük.

Fontos megérteni, hogy nem a játék önmagában a probléma, hanem az a viszony, amit kialakítunk vele. Van, aki úgy tud lemondani róla, hogy egy időre teljesen kiiktatja az életéből, mások számára a cél inkább a kontroll visszaszerzése. 

Ebben a döntésben is segít a pszichológus, hiszen nem egy előre gyártott, instant panelekben, hanem egyénre szabott terápiában gondolkodik. 

Visszavenni a döntést

A szerencsejáték függőség témájáról nehéz beszélni – talán éppen azért, mert látszólag „ártalmatlanabb”, mint például az alkohol vagy a drog. Pedig a hatása hasonló lehet: elmagányosodás, anyagi csőd, az énkép széthullása. Ezért különösen fontos, hogy ne bagatellizáljuk el a problémát – és ne egyedül próbáljunk megküzdeni vele.

A szerencsejáték függőség kezelése nemcsak az adott viselkedés megváltoztatásáról szól, hanem arról is, hogy újra megtanuljunk kapcsolódni: önmagunkhoz, másokhoz, a hétköznapi örömökhöz. Hogy legyenek új kapaszkodóink, amelyek nem a bizonytalanság izgalmára épülnek, hanem a belső stabilitásra.

És nem utolsósorban: hogy újra legyen választásunk. Mert amíg a függőség dönt helyettünk, addig valódi szabadság nincs. A gyógyulás azt jelenti, hogy újra képesek vagyunk nemet mondani – méghozzá azért, mert már nem arra van szükségünk.