Alkohol függőség – amikor a pohár már nem oldja, hanem fokozza a feszültséget

Van az a pont, amikor már nem lehet nem észrevenni, hogy a mindennapok része lett az alkohol. A alkohol függőség sokaknál nem hirtelen alakul ki, hanem alattomosan épül be az életbe. Először csak feszültségoldónak használjuk, aztán lassan megszokjuk, majd már nem is tudjuk elképzelni nélküle az estét – végül pedig az történik, hogy a hiánya válik elviselhetetlenné. Egy csak hétvégén iszok-típusú ember is lehet alkoholista, ha érzi annak hiányát. 

Épp ezért ez az a pont, ahol már nem egyszerűen iszogatásról van szó, hanem egy olyan folyamatról, amely észrevétlenül átveszi az irányítást. És bár sokan ilyenkor még mindig nem tekintik magukat függőnek, belül már érzik, hogy valami nem működik úgy, ahogyan kellene.

Az alkohol függőség jelei – nem mindig ott vannak, ahol keressük

Sokféle tévhit kering arról, ki számít alkoholistának. Gyakran csak azokat tekintjük annak, akik nyíltan és látványosan isznak. Azokat, akik elvesztették az állásukat, nem működnek a kapcsolataikban, vagy már kora reggel is a pohár után nyúlnak. 

Csakhogy a valóság ennél árnyaltabb. 

Az alkohol függőség jelei nem mindig ennyire egyértelműek – sőt, gyakran éppen azoknál jelennek meg, akik kívülről rendezett életet élnek.

Először csak este iszunk, de minden este. Aztán már nem tudunk aludni nélküle. Később azon kapjuk magunkat, hogy napközben is eszünkbe jut. 

Amikor a sóvárgás előbb érkezik, mint a pohár – az már egy figyelmeztető jel lehet.

Ugyanakkor a testi tünetek sem maradnak el. Idővel megjelenhet a reggeli remegés, gyomorfájdalom, izzadás, szorongás. A hangulatunk szélsőségesebbé válik, türelmetlenebbek leszünk, miközben egyre gyakrabban nyúlunk az italhoz csak hogy rendben legyünk. 

Ezek a változások nem egyik napról a másikra történnek – de ha elég figyelmesek vagyunk, időben észre lehet venni őket.

Alkohol függőség kezelése – miért nem elég az akarat?

Sokan úgy gondolják, hogy a megoldás egyszerű, hiszen csak abba kell hagyni. 

A alkohol függőség kezelése azonban ennél jóval összetettebb. Nem arról van szó, hogy valaki gyenge vagy akaraterő nélküli – hanem arról, hogy az ital egy idő után már nem szokás, hanem túlélési eszköz lesz. Ezzel szemben pedig bizony már nem elég azt mondani, hogy holnaptól nem iszom.

Éppen ez a függőség természete: nem csupán testi szinten jelenik meg, hanem gondolkodási és érzelmi szinten is mély nyomot hagy. 

Ráadásul az alkoholt sokan úgy építik be az életükbe, hogy közben más eszközük nincs a stressz, a szorongás vagy a feszültség kezelésére. Ha ezeket nem pótoljuk mással, akkor a leállás csak újabb feszültséget termel.

A terápiás folyamat nem azt jelenti, hogy valaki „megjavít” minket. 

Inkább annak felismerése a fontos, hogy miért lett ennyire fontos az ital, mikor kezdtük el máshoz nem nyúlva csak ehhez fordulni, mit oldott meg ideig-óráig – és mi mást tudnánk a helyére tenni? És itt kezdődik el a valódi változás.

Az alkoholista fogalma 

Amikor azt halljuk, hogy alkoholista, hajlamosak vagyunk egy szélsőséges képet társítani hozzá: valakit, aki hajléktalan, naponta többször részeg, és nyilvánvalóan nem ura a helyzetnek. Ezzel szemben a szakmai meghatározás jóval árnyaltabb – és éppen ezért többekre is vonatkozik, mint gondolnánk.

Az alkoholista fogalma nem az elfogyasztott mennyiségen, hanem a viszonyuláson múlik. A kérdés nem az, hogy mennyit iszunk, hanem az, hogy tudunk-e nem inni. Az számít, hogy az ital mennyire vált szükségletté – nem fizikailag, hanem pszichésen. Ha a feszültségre, magányra, kimerültségre, fásultságra az automatikus válaszunk az alkohol, akkor az már nem szabad döntés.

És épp ez a kulcsa a problémának: nem tudunk szünetet tartani. Vagy ha próbáljuk, rosszul érezzük magunkat. Az ital helyet követel magának – és ha nem kapja meg, jönnek a tünetek.

Alkohol elvonási tünetek

Sokan megpróbálnak egyedül leszokni. Egy ideig talán sikerül is, de aztán a kellemetlen testi és lelki tünetek újra visszavisznek a pohárhoz. 

Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az alkohol elvonási tünetek nagyon változóak lehetnek – van, akinél enyhébbek, másoknál viszont akár életveszélyes szintre is fokozódhatnak.

Jellemző lehet a kézremegés, fejfájás, izzadás, hányinger, álmatlanság, szorongás, de gyakoriak a rémálmok, hangulatingadozások és a nyugtalanság is. Súlyosabb esetben akár hallucináció, zavartság vagy epilepsziás roham is kialakulhat.. Ilyenkor a szervezet szó szerint tiltakozik az ellen, hogy megfosztjuk attól az anyagtól, amihez hozzászokott – még akkor is, ha az hosszú távon ártott neki.

Ezért fontos, hogy ha valaki rendszeresen iszik, és úgy dönt, hogy változtatna, azt ne egyedül próbálja meg. Orvosi és pszichológusi támogatás mellett nemcsak biztonságosabb a folyamat, hanem hosszú távon is fenntarthatóbb lesz.

Egyébként Till Attila filmje, az És mi van Tomival? remekül bemutatja azt, hogy mit is érez egy alkoholista ember azután, miután leszokott. Ha az ember bármennyire is érdeklődik a témában, vagy érintett, nagyon is ajánlom megnézni, mert sok szegmensét megvilágítja ennek a problémának. 

Nem az ital a fő probléma – hanem az, amire használjuk

A alkohol függőség sokkal mélyebb annál, mint hogy valaki túl sokat iszik. Az ital csak a felszín – az, amit látunk. A mélyben ott van a hiány: az, amit nem tudunk kezelni, elviselni, feldolgozni. És ott van az a mechanizmus is, amit évek alatt belénk égett az élet: hogy az ital segít. Elcsitít, ellazít, eltávolít attól, ami túl nehéz.

De ez a megkönnyebbülés rövid életű, és mindig visszavisz a kiindulóponthoz – csak egy kicsivel lejjebb. A valódi kérdés nem az, hogy iszunk-e vagy sem, hanem az, hogy miért lett ez az eszközünk. És ha ezt sikerül megérteni, akkor megjelenik az esély egy másik útra is.