Sématerápia

Biztosan ismerős az érzés, amikor újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerülsz – legyen szó párkapcsolatról, munkáról vagy akár önmagaddal való kapcsolatodról. Mintha valami láthatatlan kéz mindig ugyanarra a mintára írna. A sématerápia pontosan ezeket a visszatérő mintázatokat segít felismerni, megérteni, és – idővel – átalakítani.

Mit jelent pontosan a sématerápia?

A sématerápia egy integratív terápiás módszer, amely a gyermekkori élményekből kialakult belső mintákra, úgynevezett sémákra épít. Ezek a sémák mélyen rögzülnek bennünk – sokszor már egészen kora gyerekkorban elkezdenek kialakulni, és meghatározzák, hogyan látjuk önmagunkat, másokat, valamint a kapcsolatainkat.

Egy séma nem más, mint egyfajta belső „forgatókönyv”. Például: „Engem úgysem lehet szeretni.” Vagy: „Ha hibázom, elutasítanak.” Ezek a mondatok talán sosem hangzanak el konkrétan, de valahol mélyen mégis e mentén kezdünk el élni. A sématerápia segít ezekre rálátni, és idővel új, egészségesebb működésmódokat kialakítani.

Mikor lehet hasznos?

A sématerápiát gyakran akkor alkalmazzuk, amikor a kliens visszatérő elakadásokról számol be – olyanokról, amikre „logikailag már rájött”, de a változás valahogy mégsem történik meg.

Jellemző, hogy az illető jól látja, mi történik, mégis úgy érzi, újra és újra belesétál ugyanabba a csapdába. Ezek lehetnek például:

• Nehezen megbízható, instabil vagy bántalmazó párkapcsolatok

• Állandó megfelelés, túlvállalás, önmagunk háttérbe szorítása

• Önbizalomhiány, maximalizmus, „belső kritikus” túlműködése

• Elhúzódó hangulati zavarok, szorongás, kiégés

• Krónikus üresség érzése

Sokan azért is választják a sématerápiát, mert szeretnék jobban megérteni önmagukat, vagy végre elengedni a gyerekkorból hozott sémákat.

Hogyan zajlik egy sématerápiás folyamat?

A közös munka elején feltérképezzük az aktuális nehézségeket, és megnézzük, milyen sémák állhatnak a háttérben. Ehhez gyakran használunk séma-kérdőíveket, rajzos technikákat vagy egyszerű beszélgetéseket.

A sémák feltárása után megértjük, honnan erednek ezek a mintázatok, és miképp tartjuk őket életben a jelenben; valamint milyen új működésmódokat lehetne kipróbálni helyettük. Mindezekhez vizualizációs gyakorlatokat, szerepjátékokat, érzelem-fókuszú beavatkozásokat is használhatunk.

A sématerápia keretein belül a terapeuta gyakran aktívabb szerepet vállal, biztonságos érzelmi kereteket teremtve, ahol meg lehet élni, mi történik akkor, ha valaki nem ítélkezik, nem hagy magadra, és nem használja ki a gyengeségeidet.

Miben különbözik a sématerápia más módszerektől?

Sokan érzik úgy, hogy a sématerápia mélyebbre megy, mint más viselkedésfókuszú megközelítések. Nemcsak azt nézzük meg, mit lehetne máshogy csinálni, hanem azt is, hogy miért pont úgy csinálod, ahogy, és milyen belső szükségletek nem kaptak elég figyelmet gyerekkorban.

A sématerápia nem sietteti a változást. Épp ellenkezőleg: azt mondja, először meg kell értenünk, hogyan és miért alakult ki egy működés, csak ezután tudunk igazán új utakat kipróbálni.

Ez nem azt jelenti, hogy évekig kell terápiába járni. De tény, hogy itt nem gyors megoldásokban gondolkodunk, hanem tartós belső változásban.

Mi az a sémamód, és miért fontos?

A sématerápia egyik talán legfontosabb fogalma a sémamód. Ez azt írja le, milyen üzemmódban vagyunk egy adott pillanatban. Egyes módokban például mintha visszacsúsznánk egy gyerekkori állapotba; plédául eláraszt az érzés, hogy „úgyis egyedül maradok”, vagy „nem vagyok elég jó”. Máskor pedig egy védekező módba kapcsolunk, és dühvel, cinizmussal, bezárkózással próbáljuk elkerülni a fájdalmas érzéseket.

A séma módok felismerése segít abban, hogy ne csak utólag döbbenjünk rá, mi történt – hanem már a helyzetben is legyen választásunk, és ne csak „reakcióink”.

Mennyire tud változni egy mélyen rögzült séma?

Ez jogos kérdés. Egy séma nem tűnik el nyomtalanul – de átírható, újramozgósítható, megtanulható vele másként bánni. A sématerápia célja nem a „hibás részek kijavítása”, hanem az, hogy egyre inkább magunk mellé tudjunk állni, belső szövetségesként, ne pedig belső kritikusunk vagy bántalmazónk szerepében éljünk.

A folyamat során megtanuljuk felismerni a sémákat működés közben, és – ami még fontosabb – átformálni azokat úgy, hogy ne vezéreljenek automatikusan.

Milyen érzés, ha „dolgozom egy sémával”?

Sokan úgy írják le, hogy olyan, mintha végre lenne kerete annak, amit eddig csak kusza érzések formájában éltek meg. Nem mindig könnyű, mert gyakran felidézünk fájdalmas emlékeket, de a cél nem a régi sebek feltépése, hanem az érzelmi gyógyulás elindítása.

Honnan tudom, hogy sémáim vannak?

Mindannyiunknak vannak, a kérdés inkább az, hogy ezek milyen erősen határozzák meg az életünket. Ha azt tapasztalod, hogy gyakran kerülsz ismétlődő, fájdalmas helyzetekbe, és úgy érzed, már mindent kipróbáltál, lehet, hogy mélyebb mintázatok állnak a háttérben.

Mennyire aktív a terapeuta a folyamatban?

A sématerápia egyik jellemzője a limited reparenting, vagyis a „korlátozott újranevelés”. Ez nem azt jelenti, hogy a terapeuta szülőként kezd el viselkedni, hanem hogy érzelmileg jelen van, elérhető, és nem csak mint külső szakember. Ez gyakran nagyon gyógyítóan hat, főleg azok számára, akik korábban elhanyagolást vagy érzelmi hiányt éltek meg.

Lehet sématerápiát online csinálni?

Igen, bizonyos határokkal.

Az érzelem-fókuszú gyakorlatok, vizualizációk vagy szerepjátékos elemek személyesen gyakran mélyebbek, de a módszer alapjai online is jól működnek. Ha bizonytalan vagy, beszéljük át közösen.

Mi van, ha nem emlékszem a gyerekkoromra?

Ez gyakori jelenség. A sématerápia nem csak konkrét emlékekből dolgozik, hanem a jelenlegi érzésekből, működésmódokból is vissza tud következtetni a mélyebb sémákra.