Munkamánia (workaholizmus) kezelése

A munka önmagában nem probléma. Sőt, sokak számára a kiteljesedés, az alkotás vagy épp a stabilitás forrása. De mi történik akkor, ha a munka már nem csak az élet része, hanem az egész életünk? A munkafüggőség – vagy ahogy gyakran nevezik: workaholizmus – egy olyan állapot, amikor a teljesítmény és a feladatok világa teljesen maga alá gyűri az embert. És közben csendben elszivárog belőle az öröm, a szabadság, a kapcsolódás képessége.

Mi az a munkafüggőség, és honnan ismerhető fel?

A munkafüggőség nem pusztán túl sok munkaórát jelent. Nem attól függő valaki, hogy sokat dolgozik. Sokkal inkább attól, hogy nem tud nem dolgozni, vagy ha mégis, akkor szorong, feszült, bűntudata van. A munkavégzés ebben az esetben nemcsak egy tevékenység, hanem megküzdési eszköz, amely segít elnyomni a nehezen viselhető belső érzéseket – például az ürességet, az értéktelenségérzést vagy az elutasítástól való félelmet.

Egy munkafüggő ember gyakran már akkor is dolgozik, amikor épp nincs a gép előtt, adott esteben például problémákat old meg, feladatlistát alkot, emaileket fogalmaz meg. Jellemző, hogy képtelen kikapcsolni, a szabadidőt időpazarlásként éli meg, és még a pihenésben is a hasznosságot keresi.

Miért alakul ki munkafüggőség?

A háttér sokféle lehet, de a gyökerek gyakran visszanyúlnak a gyerekkorba.

Sokan már korán megtanulták, hogy akkor kapnak figyelmet vagy elismerést, ha jól teljesítenek. Ez az úgynevezett feltételes értékesség élménye, vagyis amikor az ember úgy érzi, hogy akkor vagyok szerethető, ha hasznos vagyok.

Ez a belső séma később felnőttként is meghatározza az önértékelést – és ahogy nő a felelősség, úgy nő a teljesítési kényszer is.

Egy másik gyakori háttértényező a parentifikáció, vagyis amikor valaki gyermekként túl hamar felnőtt szerepekbe kényszerül.

Aki már kisebb korában is gondoskodott másokról és hamar fel kellett nőnie, annak felnőttként is nehéz lesz hátradőlni. A kötelességérzet és a felelősség belső kényszerként jelenik meg még akkor is, ha már nincs ott senki, akinek meg kellene felelni.

Hogyan hat a munkafüggőség a hétköznapokra?

A munkamániás ember kívülről sokszor sikeresen tűnik. Csakhogy közben szépen lassan leépül a testi-lelki egyensúly. A szervezet nem kap pihenőt, az alvás felületes vagy zaklatott, a kapcsolatok ellaposodnak vagy megszakadnak, és a kreativitás helyét átveszi az állandó feszültség érzete

És sajnos, mivel a munkafüggőség egy mélyebb belső hiányra adott válasz, és akkor is fennállhat, ha valaki formálisan épp szabadságon van, nem pihenhető ki egyetlen hét alatt.

Miben tud segíteni a pszichológiai támogatás?

A terápiás folyamat során a célunk az, hogy megérstük, miért vált a munka az első számú érzelmi szabályozóddá. 

A közös munka során feltérképezzük, milyen belső hiedelmek, automatizmusok és sémák működtetik ezt a mintázatot.

Gyakran megjelenik például a „ha nem csinálom meg, minden összeomlik” érzése, vagy az, hogy „akkor vagyok elég jó, ha a határon táncolok”.

Ahogy ezekre rálátsz, úgy lesz egyre több mozgástered.

Az önismereti folyamat során a lényeg, hogy megtudd, ki vagy te a teljesítményen túl. A belső értékesség érzésének újraépítése hosszabb folyamat, de már az is sokat ad, ha megtapasztalod, hogyan lehet lehet lassítani anélkül, hogy úgy éreznéd, nélküled összedől a világ.

Milyen módszerekkel dolgozunk?

A munkafüggőség hátterében gyakran mélyen rögzült sémák és működésmódok állnak, ezért a sématerápia, a kognitív viselkedésterápia (CBT) és az autogén tréning egyaránt hatékony lehet.

A választott módszert mindig az adott klienshez és az aktuális helyzethez igazítjuk.

Sokszor már az első ülések során megfogalmazódik az a mondat: „Tudtam, hogy sokat dolgozom, de nem gondoltam, hogy ez ennyire mélyről jön.”

A célunk az, hogy szabadabban dönthess arról, mikor és miért dolgozol, és amikor a pihenést választod, ne legyen lelkiismeret-furdalásod és valóban ki tudd élvezni.

Mikor beszélhetünk tényleges munkafüggőségről?

A határ nem a munkaórák számán múlik.

Akkor beszélünk munkafüggőségről, ha valaki nem tud vagy nem mer kilépni a munkaszerepből, és a munka elveszi az élet más területeitől az időt, az energiát és a figyelmet.

Ha már nem pihentet a pihenés, ha nem tudsz úgy együtt lenni másokkal, hogy közben ne kattognál a feladatokon – érdemes elgondolkodni rajta.

Lehet ebből kijönni, ha valaki mindig is ilyen volt?

Elsőként meg kell érteni, hogy ez nem egyik napról a másikra alakul ki. A munkamánia általában évek alatt épül ki, és fokozatosan oldható. A legfontosabb az, hogy legyen egy biztonságos tér, ahol meg lehet érteni, miért alakult ki ez a minta, és hogyan lehet máshogyan működni.

Mi van, ha a munkahelyem is ezt várja el?

Ez egy nagyon gyakori kérdés. Valóban vannak olyan környezetek, ahol elvált a túlóra és nehéz határt húzni.

Ugyanakkor fontos különbséget tenni aközött, hogy valamit elvárnak, és aközött, hogy nem tudok nemet mondani.

A terápia segíthet ebben a különbségtételben, és abban is, hogy megtaláld azt, meddig tart a munkahelyed, és hol kezdődsz te.

Lehet munkafüggő az is, aki szereti, amit csinál?

Természetesen. A szenvedély és a függőség között az a különbség, hogy az egyik táplál, a másik kimerít. Aki szenvedéllyel dolgozik, az tud pihenni is. Aki munkafüggő, az nem tud megállni még akkor sem, ha a teste vagy a kapcsolatai már jeleznek.