Mit tehetsz, ha a környezeted nem támogatja a terápiát?

Sokan találkoznak azzal a nehézséggel, hogy amikor eldöntik, szakemberhez fordulnak, a közvetlen környezetük nemhogy nem bátorítja őket, de akár le is beszéli vagy kineveti ezt a döntést. Előfordulhat, hogy a párod értetlenül áll a döntésed előtt, a szüleid furcsán néznek rád, a barátaid pedig félvállról veszik a témát. Ezek a helyzetek komoly belső konfliktust szülhetnek, különösen akkor, ha magad sem vagy teljesen biztos abban, hogy jól teszed-e, amit teszel.

Mi állhat a háttérben, ha valaki ellenzi a terápiát?

Először is fontos tudni, hogy a pszichológiai segítségkéréshez rengeteg előítélet kapcsolódik. 

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy csak az jár pszichológushoz, akinek nagy baj van az életében, miközben a valóságban ez inkább a tudatosság, a fejlődni vágyás jele. A családtagok, barátok vagy épp a párod reakciója nem feltétlenül szól rólad, sokkal inkább tükrözi az ő saját nézőpontjukat, tapasztalataikat vagy akár félelmeiket. 

Nem ritka, hogy a generációs különbségek is felerősítik ezt az ellenállást: idősebbek nehezebben fogadják el, hogy a lelki egészség legalább annyira fontos, mint a testi.

Érdemes azt is végiggondolni, hogy a másik ember véleménye gyakran abból a bizonytalanságból fakad, hogy nem tudja, mire számítson egy terápiás helyzetben. 

A kívülálló szemével a terápia gyakran valami megfoghatatlan, idegen dolognak tűnhet, emiatt pedig könnyen védekezés vagy akár viccelődés lesz belőle. Ilyenkor hasznos, ha megpróbálod magadban tudatosítani, hogy az ő reakciójuk nem a te értékedről szól, hanem a saját belső korlátaikat tükrözi.

Hogyan kommunikálj, ha támadnak vagy kinevetnek?

A legnehezebb talán az, amikor a legközelebbi hozzátartozók, vagy akár a párod értetlenséggel vagy gúnnyal reagál. 

Sokszor egy ilyen helyzet mögött az áll, hogy a másik fél nem érti, mire jó a terápia, félti a kapcsolatot, vagy saját magában is kényelmetlen érzéseket kelt a változás lehetősége. 

Előfordulhat, hogy egy vicceskedő megjegyzés vagy egy félvállról odavetett mondat mögött valójában félelem húzódik meg attól, hogy valami megváltozik köztetek.

Ilyenkor a legfontosabb, hogy higgadtan, türelmesen magyarázd el, miért tartod fontosnak ezt a lépést. 

Érdemes kerülni a védekező hangnemet vagy a magyarázkodást, hiszen a döntésed mögött komoly önismereti munka és bátorság áll. Meg lehet próbálni egyszerűen, természetesen elmondani, hogy a terápia neked szól, nem a másik ellen irányul, és nem arról van szó, hogy ő vagy a közös életetek miatt van szükség segítségre. Ha sikerül a saját érzéseidet megfogalmazni, sokkal kevésbé fogod magadra venni a másik ellenállását.

A határok kijelölése 

Az önismeret egyik legfontosabb része, hogy megtanuljuk meghúzni a saját határainkat. 

Ez különösen igaz akkor, amikor egy olyan döntés mellett kell kiállnunk, amelyet a környezetünk nem ért vagy nem támogat. Nem kell mindenkinek elmagyarázni, miért mész pszichológushoz, sem azt, hogy pontosan min dolgozol magadon. Jogod van eldönteni, mennyit osztasz meg a folyamatról és mennyit tartasz meg magadnak.

A határok védelme néha azt is jelenti, hogy nem reagálsz minden kritikus vagy bántó megjegyzésre. 

Amennyiben úgy érzed, hogy a beszélgetés nem vezet sehova, vagy csak újabb feszültséget szül, érdemes röviden, de határozottan jelezni, hogy ez egy fontos, személyes döntés, amelyben magadnak szeretnél hinni. Ne feledd, hogy a saját életedről van szó, a saját lelki egyensúlyod érdekében cselekszel, és ehhez nem kell engedélyt kérned senkitől.

Ne vedd magadra, ha a másik elutasító

Sokakban nagyfokú megfelelési vágy dolgozik, főleg ha a szülők vagy a pár véleménye különösen sokat számít. Mégis fontos tudatosítani, hogy mindenki csak a saját életéért felel, a saját boldogságáért, kiegyensúlyozottságáért. A másik ellenállása, kritikája vagy akár kinevetése nem a te kudarcod, és nem arról szól, hogy veled lenne baj. Egyszerűen lehet, hogy ő más értékrendből, más családi mintákból indul ki, vagy egyszerűen fél attól, hogy a te változásod kihat a kapcsolatotokra.

Amikor valaki megteszi az első lépést a terápia felé, az gyakran a családi vagy párkapcsolati rendszerben is elindít valamilyen folyamatot. Lehet, hogy először nehezebb lesz, lesznek feszültebb beszélgetések, de ezek is hozzátartoznak a fejlődéshez. Idővel azonban azt tapasztalhatod, hogy ha kiállsz magadért, egyre könnyebb lesz nemet mondani a bántó megjegyzésekre, és egyre kevésbé fogod magadra venni a másik szkepticizmusát.

Hogyan lehetsz magabiztos a saját utadon?

A terápia melletti döntés bátorságot igényel, különösen akkor, ha a környezeted nem támogat. Érdemes végiggondolni, hogy kinek a véleménye számít igazán, és hogy valóban le akarod-e mondani a saját jól-létedet mások meggyőződése miatt. Fontos, hogy időt adj magadnak a folyamatra, és elismerd, mennyi erő kellett ahhoz, hogy egyáltalán felmerült benned ez a lehetőség.

Végső soron mindenki maga felelős azért, hogy jól érezze magát a saját életében. 

A terápiához vezető út gyakran nem egyenes, és lehetnek benne akadályok, de minden lépés közelebb vihet ahhoz, hogy tisztábban lásd önmagad, bátrabban húzd meg a határaidat, és kevésbé érezd magad kiszolgáltatottnak mások véleménye miatt. Ha úgy érzed, szükséged van rá, ne engedd, hogy a környezeted félelmei vagy bizonytalanságai eltántorítsanak. Ez a te utad, és jogod van végigjárni.