Alvásminőség javítása
Inszomnia vagy alvászavar?
Az alvásprobléma nem mindig jelent klasszikus értelemben vett alvászavart.
Nem mindenkinél jelenik meg inszomnia, vagyis tartós, súlyos alvási képtelenség. Sokan inkább arról számolnak be, hogy bár elalszanak, alig tudnak valóban mélyen pihenni.
Mások órákon át forgolódnak, míg végül belefáradnak az ébrenlétbe.
És vannak, akik hajnalban felébrednek, és már nem tudnak visszaaludni, mert az agyuk elindul, és nincs megállás.
Ez azért is probléma, mert napközben a koncentráció csökken, az ingerlékenység nő, a reakcióidő lelassul, ezenkívül az emberen motiválatlanság, hangulatingadozás lesz úrrá.
Mi történik ilyenkor a háttérben?
Az alvás egy bonyolult, finoman szabályozott biológiai és pszichológiai folyamat. Nem csupán a test pihen, hanem az idegrendszer is regenerálódik.
Az alvásminőség zavara gyakran a vegetatív idegrendszer túlpörgésével függ össze.
Ez az a részünk, ami nem tudatosan működik, de nagyon is reagál mindenre, ami nap közben történik velünk. A túl sok inger, az állandó készenléti állapot, a napi stressz és a feldolgozatlan érzelmek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy éjszaka se tudjunk teljesen kikapcsolni.
Nem véletlen, hogy sokan az elalvás előtti percekben élik meg a legnagyobb szorongást.
Ilyenkor némul el a külvilág, és válik hallhatóvá a belső zaj. A feszültségek, a kimondatlan aggodalmak vagy a nap közben félresöpört érzések ekkor keresnek utat maguknak.
Ezért nem mindig az alvás a fő probléma, hanem az, ami előtte történik, vagyis a mentális, és érzelmi állapotunk.
Miben tud segíteni a pszichológus?
Egyrészt segít rálátni arra, milyen tényezők állhatnak az éjjeli nyugtalanság mögött.
Ilyen lehet például a túlgondolkodás, a teljesítménykényszer, a kontrolligény vagy éppen a háttérben húzódó szorongás.
Másrészt gyakorlati eszközöket adunk a kézbe, amelyek segítik az idegrendszert átkapcsolni pihenő üzemmódba.
Gyakran dolgozunk együtt olyan kliensekkel, akik napi szinten jól funkcionálnak, de este mégsem tudnak letenni semmit.
Még akkor is aktívak, amikor már csak pihenni kellene.
Ilyenkor segíthet például az autogén tréning vagy a légzőgyakorlatok bevezetése, amelyek segítenek szabályozni a fiziológiai működést.
Mikor érdemes segítséget kérni?
Sokan nagyon sokáig próbálnak egyedül megküzdeni a problémával.
Lehet, hogy már kipróbáltak különféle teákat, gyógynövénykészítményeket, altatókat, meditációs appokat, de a pihentető alvás még mindig nem jött vissza.
Az is lehet, hogy egy darabig működik valami, aztán újra visszatér az éjjeli ébrenlét. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy nem csupán külső megoldásra van szükség, hanem mélyebb megértésre is.
A pszichológusi munka nem feltétlenül arról szól, hogy feltárjuk az egész élettörténetet.
A hangsúly azon van, hogy megértsük, jelenleg mi tartja fenn az éjszakai ébrenlétet vagy nyugtalanságot. Sokszor már az is sokat segít, ha valaki megtapasztalja, hogy nincsen egyedül ezzel, és van olyan folyamat, amiben meg lehet tanulni újra aludni.
Mi van, ha én már mindent kipróbáltam, mégsem tudok aludni?
Ez nagyon gyakori élmény. Az alvásprobléma frusztráló tud lenni, és a sokadik sikertelen próbálkozás után könnyű elveszíteni a reményt.
A pszichológus segítsége abban más, hogy nem csupán egy újabb technikát kínál, hanem segít megérteni, hogy miért nem működtek eddig a próbálkozások. Ez gyakran már önmagában változást indít el.
Hány alkalomra van szükség a változáshoz?
Ez egyénenként változik. Van, aki néhány ülés után már észrevehető javulást tapasztal, másokkal hosszabb folyamatban dolgozunk. A cél nem csupán az, hogy aludj, hanem hogy tartósan pihentetőbb legyen az alvás.
Szükséges gyógyszeres kezelés?
A pszichológus nem ír fel gyógyszert, de ha úgy látjuk, hogy valakinél szükség lehet orvosi vizsgálatra, vagy gyógyszeres támogatásra, segítünk a megfelelő szakemberhez irányítani.
Sok esetben azonban a pszichológiai támogatás önmagában is elegendő ahhoz, hogy az alvásminőség javuljon.
Az alvásprobléma mindig valami nagy trauma jele?
Nem feltétlenül. Van, amikor valóban mélyebb lelki folyamat áll a háttérben, de az is előfordul, hogy egyszerűen túl sokáig működtünk a határainkon túl.