Alkoholizmusnak számít a hétvégi alkohol fogyasztás?

Sokan azt gondolják, hogy csak az az alkoholista, aki reggelente a közért előtt bont sört, vagy aki már annyira nem tud leállni, hogy kórházba kell vinni. Pedig a valóságban az alkoholprobléma sokkal alattomosabban kezdődik – és nagyon sokáig úgy tűnhet, hogy „még nincs is igazán gond”.

A kérdés nem az, hogy ki, mennyit és milyen gyakran iszik. Hanem az, hogy miért, és hogy hogyan hat az életedre.

„Csak hétvégén iszom” – ez nem feltétlenül megnyugtató

Magyarországon teljesen természetesnek tűnik, ha valaki pénteken és szombaton rendesen beborozik, -sörözik, -pálinkázik. A „csak hétvégén” gyakran úgy hangzik, mintha felmentés lenne – mintha az egy teljesen más kategória lenne, mint a hétköznapi ivás.

De érdemes elgondolkodni: mi történik ezeken a hétvégéken? Ha már csütörtökön úgy vagy vele, hogy „végre jön a péntek, akkor ihatok”, ha rendszeresen túlléped azt a pontot, ahol még jól érzed magad, ha másnap rosszul vagy, de újra és újra ugyanaz a forgatókönyv megy le – az már nem pusztán „lazulás”.

A baj nem ott kezdődik, amikor már nem emlékszel az estére. A baj gyakran ott kezdődik, amikor nem tudsz nemet mondani az italra, még ha nem is lenne kedved inni.

Nem az a kérdés, hogy sok-e – hanem hogy mihez képest

Nincs kőbe vésett határ, hogy pontosan hány pohár bor vagy sör számít problémásnak. Van, aki naponta megiszik egy pohár bort, és az évek óta semmilyen negatív hatással nincs az életére. És van, akinek havonta egy bulin történik meg, hogy túl sokat iszik – de ott mindig olyan dolgokat tesz vagy mond, amit később megbán.

A kulcs az, hogy hogyan befolyásolja az ital az életedet, a kapcsolataidat, a munkádat, a közérzetedet. Észrevetted már, hogy miután iszol, megbánsz dolgokat? Vagy azt, hogy a párod vagy a barátaid szóvá tették? Előfordult, hogy azt mondtad: „ma nem iszom”, aztán mégis ittál?

Ha ezekre igen a válasz, akkor valószínűleg nem az a fontos, hogy hányszor, hanem hogy miért és hogyan.

„Azért iszom, mert…”

Ha őszinték vagyunk magunkkal, gyakran nem is a buli vagy a jókedv az oka, hogy iszunk. Hanem a feszültség. A magány. A túlterheltség. Az a „végre nem kell gondolkodni” érzés.

Sokan akkor is isznak, amikor jól vannak – de még többen akkor, amikor nem. És ezt sokszor még magunknak sem valljuk be. Az ital megnyugtat, ellazít, elaltat – de ez az érzés csak ideig-óráig tart, utána meg ott marad a másnaposság, a bűntudat vagy a szégyen.

És ezek az érzések idővel nemhogy eltűnnek, hanem egyre sűrűbben visszatérnek.

Mit tehet egy pszichológus?

A legtöbb ember nem azért megy pszichológushoz, mert „alkoholista”. Hanem mert nem érti, miért nem tud leállni. Mert már nem érzi jól magát attól, hogy iszik – de nem tudja, hogyan változtasson rajta.

Egy pszichológus nem ítélkezik, nem mondja azt, hogy „innen most már csak elvonóra mehetsz”. Inkább segít megérteni, milyen helyzetekben jön elő az ivás iránti vágy, mi húzódik meg mögötte, és mi mással lehetne azokat a feszültségeket kezelni.

Sokszor a cél nem az azonnali leállás, hanem az, hogy új szokások, új kapaszkodók szülessenek. Hogy legyen más módszered is kikapcsolni, megnyugodni, kapcsolódni. Hogy újra te irányíts – ne az ital.

Van, akinek ez „csak szokás” – másnak szenvedés

Sokan azért sem kérnek segítséget, mert úgy érzik, amit ők csinálnak, az másokhoz képest semmi. Hiszen van, aki naponta megiszik fél üveg vodkát, más hajléktalanná lett, akkor én miért panaszkodom?

De nem így működik. A saját életedben neked az számít, hogy neked nehéz-e. Nem kell megvárni, amíg teljesen szétesik minden. El lehet indulni akkor is, amikor még „csak” kérdéseid vannak. Például: miért van az, hogy nem tudom kihagyni a hétvégi italozást? Miért érzem azt, hogy csak akkor tudok igazán lazítani, ha iszom?

Ezek a kérdések már fontosak. És ha foglalkoztatnak, akkor igenis érdemes beszélni róla – akár egy pszichológussal, akár egy támogató közegben.

Van visszaút. De nem kell megvárni, míg elindulsz lefelé

Az alkoholprobléma nem egyik napról a másikra alakul ki. És sokszor nem is tűnik fel azonnal, hogy valami elindult – csak később esik le, hogy már nem is az irányít, aki szeretnél lenni.

A jó hír, hogy bármikor meg lehet állni, és újratervezni. Nem kell hozzá elvonó, nem kell ahhoz mélypontra jutni. Elég az, ha őszintén ránézel arra, hogy most hol tartasz, és hogy szeretnél-e máshogy lenni.

Ebben tud segíteni egy pszichológus. Nem azzal, hogy leszoktat, hanem azzal, hogy veled együtt keres más utakat. Olyanokat, ahol nem kell az italra támaszkodni ahhoz, hogy jól legyél.